A Nolblog örökre megszűnik... Mentés másként
írta: namida|2012. jún. 17
Minek sztárolják Horthyt?
Úgy tűnik, kishazánkban Horthy-korszak nosztalgiaklub van kialakulóban.
Teljesítmény túra, gyömrői köztér, csókakői szobor, újságcikkek, botrányok, kávéházi beszélgetések – nosztalgia. Holnap, június 18-án pedig a kormányzó születésnapjára fognak emlékezni: ki tudja, mi fog történni.
Mint tudjuk a Horthy lufi parlamenti felfújása a május 21-ei plenáris ülésen történt meg, amikor is Vona előadta: „Kulcskérdésnek, kulcsfontosságú problémának tartom, hogy Horthy Miklós történelmi korszakát, történelmi személyiségét hogyan értékeljük, hogy megtörténik-e az ő rehabilitációja, amely nagyon régi adósságunk”. Mondta, majd kiemelte, hogy Horthy „magyarlakta területeket csatolt vissza a csonka országhoz”. Valóban, az igazságtalan a 1920 június 4-ei trianoni döntés miatt még mindig több száz ezer honfitársunk él idegen országokban, akikért fáj a szivünk, akikkel tartjuk a kapcsolatot, akik még mindig itt vannak velünk, miközben a határ túloldalán rekedtek és kénytelek más nyelven beszélni, más nyelven gondolkodni – holott magyar a szívük.
Igen, szép a testvéri szeretet, nemzeti összetartás – ha pedig egy politikus ezt felvállalja, akkor azt becsülni kell. De azt ne feledjük el, a kormányzó mindeközben megengedte, hogy kvázi a kívülrekedt honfitársakéhoz hasonló nagyságrendű magyar népességet vonatra rakjanak, haláltáborba küldjenek - csak mert az illetők nem a keresztben, hanem a dávid csillagban hittek.
A Jobbikosok, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a Magyar Nemzeti Gárda és sok más párfüggetlen, egyébként jóérzésű honfitársunk a magyar testvéreikért sírnak, kampányolnak azokért, akik élnek, bár nem velünk – de a szomszédjaikért, akiket elvittek, akik ugyanúgy magyar nyelven gondolkodtak, és a hazáért tettek minderre nem képesek.
Hatszázezer halott végül is mégsem annyi, mint egy millió kívül rekedt.
Ha nem kelt lelkiismereti konfliktust egy olyan embert dícsőíteni, aki lehúnyta a szemét, miközben elvitték az állampolgárait - csakmert ezek az emberek esetleg nem vacsorázgattak a vallási szabályaik miatt ővelük valamint más napokon tartották meg ünnepeiket - akkor a Horthy imádók legalább abba gondoljanak kérem bele, hogy a területi revíziót valóban Horthy úrnak köszönhettük-e?
Először is, nem köszönhetünk neki semmit, hiszen Magyarország továbbra is törpeország.
Egy próbáért érdemrendet adni valakinek szép gesztus – csak épp fölösleges. Ez olyan, mintha megdícsérnénk a gyerekünket, amiért hazahozott egy egyest. Nagyon büszkék vagyunk rá, hiszen készült - de elismerjük, hogy a körülmények is sok mindent befolyásoltak. A gyerek a mellette ülő tüsszögő társára hivatkozott, és azért nem tudott ötöst írni, mert az elterelte a figyelmét.
Az egyes azonban továbbra is egyes.
Hogyha valakit mégis a Horthy-korszakból ki kell emelnünk, akkor az nem más, mint gróf Bethlen István. 1921 április 14-én alakult meg a kormánya. Miután bevezették az iskolakötelezettséget és „hazahozták” a kívülrekedt egyetemeket, a politikai helyzetet is sikerült rendbetennie: kimonták a Habsburg-ház trónfosztását, feloszlatták az irredenta szervezeteket, novemberben kihírdették a konszolidációt. Mindemellett rendezte a viszonyát a többi párttal is. 1922-ben a kisebb liberális pártok is bekerültek a parlamantbe, de a vezető erő az Egységes Párt maradt.
A magyar államot 1922-be felvették a Népszövetségbe, majd 1924-ben kölcsönt kapott, ami által a gazdaság helyreállítása is felgyorsult. 1920-ban megindult a Nagyatádi-Rubinek-féle földreform, amely hozzájárult a középparaszti réteg megerősödéséhez, ami stabilizáló hatással is bírt. A revízió gondolata azonban továbbra is élénk volt a magyar politikai elit körében, ezért egy bizonyos Rothermere lord kezdeményezésére megalakult a Magyar Revíziós Liga. Rothereme gróf egy angol arisztokrata volt, aki a saját lapjában, a Daily Mailben megjelentetett 1927 nyarán egy cikksorozatot Magyarország helye a nap alatt címmel, amelyben egyértelműen taglalták a trianoni szerződés visszásságait. Javult hazánk megítélése, olyannyira, hogy az angol és a francia parlamentben magyarbarát képviselőcsoport is alakult. 1927-ben Bethlen és az olasz Mussolini is együttműködési szerződést írt alá – Magyarország tehát kikerült az addigi politikai elszigeteltségéből.
Mindezen kedvező fejleményeket azonban elmosta a világgazdasági válság.
Ezt a válságot a mezőgazdaság válságából tudjuk levezetni. Az agrárpiacok beszűkültek, az értékesítési nehézségek miatt pedig a parasztok lehetetlen helyzetbe kerültek: nem tudták visszafizetni a kölcsöneiket, munkanélkülivé váltak – ezt követően csökkent a belső piac, a kereslet. A feldolgozó ipar is válságba került, majd ez továbbgyűrűzött más szférákba is. Csökkentek az állami bevételek, a kassza egyensúlya felborult, elindultak az elbocsátások – a spirál.
Mindazonáltal Bethlenék kormánya szerintem a lehető legjobb volt a Horthy éra idejében.
Bethlen valóban politikailag szalonképes módon tudta külföldön prezentálni országunk érdekeit, és azt gondolom, hogyha nem jött volna a válság, a magyarlakta területek akár vissza is kerülhettek volna hazánkhoz. És nem csak pár évre. Mindezek mellett azt is meg kell említenünk, hogy Bethlen normális, humanista ember volt: amikor Darányi Kálmán kormánya a 1938-ban előkészítette az első zsidó törvényt (ezt később az Imrédy kormány szavazta meg), Bethlenék egyszerűen megvonták tőle a támogatást. Darányi lemondott, Imrédy került a kormányrúdhoz. Ezt követően azonban már nem az ő személye számított, mert Magyarország az első bécsi döntés meghozatalával (ekkor került visszahozzá a Felvidék) voltaképp kényszer pályára került. A többi már történelem. Lehet mondani, hogy Horthy szerepe viszonylag korlátozott volt, hiszen ő a gyakorlati politikába nem nagyon avatkozott bele – viszont olyan poltikusok vezetőknek adott legitimációt, akiknek antiszemita beállítottsága kvázi lehetővé tette a folyamatokat.
Viszont ha mindenképp szeretnénk valakinek kultuszt emelni a Horthy éra idejéből, akkor ne a kétes eredményű Horthy Miklós legyen az, hanem inkább Bethlen István.
Lehet Horthy kormányzót dicsőíteni, lehet túrára menni – de nem biztos, hogy ennek van bármiféle értelme, azonkívül, hogy az ember jól megizzad és közben jól összecimborál a többi nacionalistával. Ettől még Erdélyben nem lesz jobb a honfitársaink sorsa, ettől még nem nő a magyar GDP, nem lesz jobb az emberek élete – legfeljebb jól összevesz ismét az ország dávidcsillagok, keresztek, nosztalgia és és régmúlt miatt. Magyarországnak konszolidációra volna szükséges, tisztességes és szakmailag hozzáértő politikai elitre és gazdasági szakemberekre. Nem pedig Horthy, Orbán és Vona-félékre.
A hideg és borongós 2016-os évkezdetben reméljük, vigaszt nyújt az új Múlt és Jövő-folyóiratszám megjelenése. (Ami még a múlt évben elhagyta a nyomdát, de az év vége pezsgő- és petárdazajában nem akartuk az asztalotokra helyezni.)
