A Múlt és Jövő hírlevele - Juhász Ferenc - Saul fia - eseményről csoportos üzenetküldés

Kedves barátaink!

A hideg és borongós 2016-os évkezdetben reméljük, vigaszt nyújt az új Múlt és Jövő-folyóiratszám megjelenése. (Ami még a múlt évben elhagyta a nyomdát, de az év vége pezsgő- és petárdazajában nem akartuk az asztalotokra helyezni.)

A 2015/3-as szám szerkesztésének idején hunyt el szeretett barátunk és pártfogónk, Juhász Ferenc.

Nemcsak egy-két hangsúlyos írással bennünket megtisztelő szerzőt vesztettünk el benne, hanem ügyünknek a kezdetektől jó barátját. A Múlt és Jövő az ő Új Írásának a fogadószobájából indult, titkárnője, Kéri Piroska hathatós/halhatatlan közreműködése révén. Ugyanis a zsidó kulturális folyóirat ötletétnek kipróbálásához átengedte a kor vezető folyóirata egy lapszámának a fele terjedelmét – amit aztán a máig tartó valóraváltás követett.

Ezért él személyisége folyóiratunk „minden félrecsúszott nyakkendőjében”, és azért is, mert a folyóiratszerkesztés mesterségéről is sokat tanulhattunk, mind a sajnos eltűnt emlékű lapja példája, mind a személyes közelsége (a szerkesztőségbe bejárás) révén. Emlékét örökre megőrizzük.

A következő, 4-es számot is hamarosan a kezetekben tarthatjátok – a késésért (már tradicionálisan) elnézést kérünk.

A Múlt és Jövő közössége

1. S.: Hírlevelünket  visszatartottuk a Golden Globe-díjkiosztóig.  Nem hiába. Gratulálunk az alkotóknak – történelmi pillanat a magyar film számára. (Ahogyan annak számított ugyanez a díj, már 1964-ben, a magyar Efraim Kishon Sallah Shabati című filmje a az izraeli film számára.)

A 2015/3-as szám: migránsok, holokauszt

Számunk elején egy migránsokkal készült riport olvasható. (Dorogi Katalin interjúi a magyar zsidó szervezetek segítő munkájáról.) Mondja ki a szerkesztő: erről az égető témáról ez nem elég anyag ebben az összeállításban. Nem tudjuk egyenlőre érvényesen leírni – sem ábrázolni, sem magyarázni - az újfajta népvándorlással előállt helyzetet Magyarországon, Európában, a Közel-Keleten – a világ nagyrészén. Ez nem válik egy folyóirat becsületére – csak az lenne rosszabb, ha úgy tennénk, mintha nem ez lenne a feladatunk, s ezt eltitkolnánk. Ez nem lenne korrekt az olvasóinkkal szemben. De azokkal szemben sem, akik száz évvel később szeretnék megtudni, hogy mi történt 2015-ben a szellem világában. Ugyanis olyan egzisztenciális katasztrófa-helyzettel állunk szemben, amely felülírja kulturális programunkat. Egy zsidó folyóiratnak különösen érzékenyen illene reagálnia – hiszen a so called migráns-menekült jelenségnek megannyi áthallása van a zsidó sorssal.

Széplaky Gerda (először publikál a Múlt és Jövőben) olyan budapesti köztéri holokauszt emlékművek esztétikai és történelmi tanulságait vonja le, amelyeken – ez új jelenség – fel van tűntetve, hogy az áldozatok: zsidók. Dés Julia és Vajda Julia mélyinterjú elemzése egy holokauszt túlélő emlékezetét vizsgálja nyelvek az idők tudatmódosító rétegein keresztül. Györe Balázs pedig ugyanezt egy holokausztot szemlélő fájdalmas emlékezete tükrében. A Múlt és Jövő Kiadó egyik legnagyobb vállalkozása volt ebben az évben Lesznai Anna Kezdetben volt a kert című nagyregények a kiadása. E kiadás hatására írta meg Széchenyi Ágnes a kalandos sorsú regény kiadás történetét – egy fantasztikus dokumentum, Szabó Zoltán korabeli lektori jelentésének a fényében. (Nagy kár, hogy nem közölhettük a regény Függelék aparátusában.) Lengyel András tanulmánya Ignotusnak a szabadkőműves páholyba fölvetéle körülményeit kutatta fel, s helyezte el a kor zsidó értelmisége kontextusában. Kurdi Krisztina a kelet-európai zsidó nacionalista mozgalmakról írt tanulmányt. Báthori Csaba Karl Kraus alakját idézi fel. Konrád Miklós egy régi pesti zsidó mesterség, a hordárok társadalom rajzát festette le.

Szomory György Goldmark Károly halálának századik évfordulója kapcsán eleventi fel a nagy magyar sidó zeneszerző életét. Írása második részében pedig Goldmark főműve: a Sába királynője idei szabadtéri és kőszinházi bemutatóját recenzálja.

„Lapzárta” után ért a hír, hogy Juhász Ferenc, a nagy költő, lapunk, s törekvéseink támogatója meghalt. Az ő Múlt és Jövőnek írt versével búcsuzunk tőle. Verset közlünk még Lackfi Jánostól és Kovács András Ferenctől.

A filmmel foglalkozó Saul fia-számunk utolsó példányai még kaphatóak a Múlt és Jövő szerkesztőségében és az Írók Boltjában. Tekintsetek meg egy részletet a lapszám bemutatójából, melyet részt vett a főszereplő, Röhrig Géza is. 

__________________________

Kulturális eseményekről, rendezvényekről is küldhet csoportos telefonüzenetet az ajánlott honlapról.