Addiktológiai tanácsadás bánikbetegeknek
Két esetleírás - személyes beszámoló szenvedélybetegektől -
Már nem vagyok pánikbeteg és függő - öngyógyítás -
Pánikbetegség leküzdése gyógyszerek nélkül. 2 évvel ezelőtt szenvedtem a pánik betegségtől,ami párosult egy teljes mentális kimerültséggel.
2hónapig kísérleteztünk a gyógyszerekkel,amivel annyit értünk el,hogy legalább kialudtam magam.Masszív stresszben és értetlenségben teltek a munkanapjaim,megfeszültem azért,hogy kiegyensúlyozott legyen a légkör,de ha valami agresszíven leépít,menni kell,ami nem hiszem hogy menekülés,de legyen az,ha egyszer engem tönkretesz.Magánéletem alig volt a sok munkától,ami szintén próblémába torkollott.Feje tetejére állt az életem,nem volt aki segít,mert ez a kívülállónak hiszti..Az idegkimerültségre 2 hónapra kaptam is időpontot a pszichiáterhez,kaptam gyógyszert.Zombi lettem.Igaz,hogy ki tudtam újra mozdulni végre,de sem öröm,se fájdalom,leblokkolta az érzéseimet.Akkor szoktam le róla önkényesen,mikor röhögve néztem a legfélelmetesebb thrillereket,amit amúgy nem bírok.Az már nem én voltam.Intenzíven sportoltam előtte,ezek a gyógyszerek 2hónap alatt gallyra tették az addigi munkámat.Egy évig kellett volna szednem,de jobb híjján magam kezdtem el gondolkodni,hogy mi ez és miért és mi várható.2szer voltam addiktológus terapeutánál, már gyógyszer nélkül.Többet segített,mint bármi.Hozzáteszem,ez rendszeresen ránk férne,hogy ne tévedjünk el.Azért nagyon fontos,hogy legalább egy ember melletted legyen,aki érti,hogy mi történik veled. Ez komplex dolog és azóta sem kerek az életem,de azért,mert most már nem dobom oda magam a farkasoknak,megválogatom,hogy kinek mit mondok, hiszek,tűrök el.Szigorúbbnak kell lenni,ha egy mód van rá.Így is nagyon nehéz,de csak így lehet,ha az ember nem akar 2havonta visszaesni és bár lehet a korábbi hálátlan helyzeteket kezelni,ha átértékeli az ember önmagát és embertársait,de érdemes-e..Nem vagyok már beteg, ha kerülget, tudom hogy az van és leküzdöm. De továbbra is azt vallom,hogy sokban hozzájárul a környezet és nyilván a hozzáállásunk,de nagyon vigyázzunk,hogy hova,kire,mire csoportosítjuk az energiáinkat! - Sok sikert kívánok mindenkinek!
Gyere beszélgessünk a pánikrohamról
Komoly panikrohamokkal kuzdottem 2000-tol! Voltam orvosoknal es gyogyszert irtak fel nekem. Segitett, de kozben tompultak mas ingereim, pl nemi vagy, orom, boldogsag! Szedtem 3 evig, aztan talalkoztam valakivel aki azt mondta:
Gyerei, megoldjuk!
Szoval a lenyege a dolognak az volt, hogy beszelgettunk sokat! Hogy jar az agyam, mikor porog tul, miert? Hogyan gondolom tul a dolgokat, hogyan megyek a fantazia vilagaba, hogyan vetitek elore ezer es ezer lehetoseget, melyek kozul jo ha egy bekovetkezik, de inkabb egy sem. Hogyan hozok ki mindenbol valami rossz dolgot! Hogyan felek a halaltol? Miert van bennem egy allando megfelelnivagyas, amitol valojaban rettegek? Miert bonyolodom a kepzelt sakk jatszmaba, ahol az osszes lehetseges lepest tudni akarom, de fejben akarom tudni az azokra adhato osdzes lehetseges valaszt, es azta az azokra valaszkent az en lepeseimet. Ez orulet, ezt nem lehet kovetni, ebbe csak bele lehet bolondulni es ez panikot okozott! Aztan eljutottunk oda, hogy minden a fejemben zajlik, minden csak a gondolataim jateka, amire aztan a szervezetem adrenalin lokettel valaszol es jon a gyomorszorito erzes, a hohullam, a szivdobogas, a nyakszorito stressz, a gyongeseg, a csak biztonsagban lenni (lakasomban), az elore-hatra dolongelo ules, az allando eros hasmenes.
Es szep lassan megmagyarazta es megmutatta hogyan kell elejet venni a dolognak. Hogy pontosan erzem mikor kezd jonni az erzes, es akkor autogen treninggel hogyan nyugtassam meg magam. Azzal, hogy nem engedem szabadjara az agyam, illetve nem bonyolodok bele abba a pillanatba ami kivaltotta, es mindekozben arra koncentralok hogy nyugalom, nincs semmi baj, ez termeszetes, ennek igy kell lennie, minden ok, teljesen nyugodt vagyok, nincs gond, megnyugszom es elejet veszem a rohamnak!
Azota eltelt majd 10 ev! Voltak meg rohamaim de egyre kevesebb! Egyre tobbszor tudtam megallitani es elmondhatom , hogy az utolso 5 evben talan ha 5 nagy rohamom volt, de azok se hasonlithatok a kezdeti allapothoz. Sokat megallitottam! Nincs gyogyszer, nincs orvos! En se vagyok az! Nem tudom masnal is hatasos lenne-e ez a modszer, csak azt tudom nekem bevalt es ezert megosztom, hatha! Sok sikert es mihamarabbi kontrolt a panik es a panikbetegseg felett!
Cserna-Szabó András 1974-ben született Szentesen. Bölcsészkarra járt, majd prózaszerkesztője lett a Sárkányfű című irodalmi lapnak. Volt a Magyar Konyha főmunkatársa, tíz éve a Gusto étteremkritikusa. 
Újságíró, prózaíró