Hát igen: újra itthon, most már lassan visszazökkenve a rendes napi teendők medrébe: vége a kirándulásnak, rőzsegyújtásnak és kéménygyűjtésnek.
...Elkészültem az Dugó Daninak szánt Füst-irattal. Kicsit talán hosszú lett, de hát ez az én kéményem annyira heterogén, hogy valamelyest is adekvát ízelítőt csak úgy lehet belőle adni, ha minden rétegéből megpróbálok legalább egy keveset kiemelni. Zártabb egységek ugyan akadnának benne (maga az Előszó vagy az Utószó bármely fejezete), de ha csak azt prezentálom: a gyűjtőkémény egészéről vajmi keveset árulok el vele. Így hát csipegettem: innen is egy kicsit meg onnan is egy kicsit. Ha hosszúnak találnád és Dugóék is úgy akarják, talán a Jegyzetekből lehet a legkönnyebben húzni; de csak akkor tegyétek, ha valóban terjedelmi okokból teszitek.
Ezzel a kémény-gyűjtő akcióval lesz még bajom. A sikondai füstölésem kétes értékű: a visszakonvertálás újra járt némi torzításokkal, így kisebb munkának tűnik ezek visszaállítása helyett visszatérni az eredeti kéménybéleléshez és csak bizonyos javítá-sokat-sokat átemelni. Van is abban a gépben, amelyen dolgozhatok, ún. Változatok összehasonlítása füstprogram. Épp csak: újra az egész anyagot végig kell pittyegtetni.
A másik nagy kéméygyűjtő meg oly büszke volt arra, hogy vagy két éve ledőlt egy "tornya" Sikondán, hogy most kiadta könyv alakban. Elég furcsa öszvér-könyv, "fele magyar, fele tót". Itt küldöm, mint a duguláselhárítás terén végzett kutatások esszenciáját.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.